A „Horvátok színházi élete Magyarországon” című kétnyelvű könyv bemutatója

– A doktori disszertációmat a budapesti ELTE Egyetemen készítettem és védtem meg. Nem hittem volna, hogy lesz könyv, de a bizottság meg volt győződve arról, hogy ki kell adni, mert a magyarországi horvátok színházi játékáról, ahol minden régió képviselteti magát, még nem jelent meg ilyen könyv. Az első ötletem az volt, hogy három országban – Magyarországon, Ausztriában és Szlovákiában – ír majd a Gradišće-i horvátok számára. Stjepan Lukač professzorom azonban azt javasolta, hogy vegyünk régiókat Magyarországon. Magyarul kellett volna megírnom a doktori disszertációmat, hiszen Magyarországon vagyunk, de ez nem az. Hiszen Magyarországon horvátoknak írják és a könyvnek kétnyelvűnek kell lennie, ezért a mű egy kicsit más formátumban, de kétnyelvűen, magyarul és horvátul jelent meg. –

Felmerül a kérdés, hogy a könyv a magyar vagy a horvát irodalom része-e.

– Azt hiszem, ez mindkettő része, mert azokat az embereket, akik sok erőfeszítést, energiát és időt fektettek ebbe a munkába, nem lehet figyelmen kívül hagyni vagy elfelejteni, ezért nagyon hálásak vagyunk. Nagyon nagyra értékelem a zenészeket és az énekeseket, és mindezt, de a színészek valóban a nyelvüket adják a színpadra, és ezért gondolom, hogy a munkájuk olyan összetett, hogy nagyon büszkék lehetünk rájuk. A pécsi színházra is büszkének kell lennünk, hogy van, hogy létezik, hogy virágzik. Köszönöm mindenkinek, aki energiát és erőfeszítést fektetett, és hozzájárult ennek megvalósulásához, de különösen büszke vagyok burgenlandi lakosainkra. –

Ez a könyv első bemutatója Zágrábban. A szerző minden olyan régióra kiterjedt, ahol horvátok élnek Magyarországon, ahol él a színházi kultúra. Kutatásai során a Hrvatski Židan, a Koljnof és a Petrovo Selo színházi csoportokat emelte ki.

– Mindezt persze nem lehet rögtön egy szakdolgozatba foglalni. Egy régióban két települést vagy három települést kutattam, hogy reprezentatív legyen, hogy minden régió képviselve legyen. Különös figyelmet fordítottam a Pécsi Színházra, mert szerintem nagyon fontos, hogy annak a színháznak mi volt az evolúciója, mennyi mindent csináltak ott, amíg el nem érte azt a szintet, amilyen ma van. Természetesen a burgenlandi régió is nagyon gazdag. A nyelv nagyon fontos szerepet játszott. Erről kifejezetten azért írtam, mert egyrészt dialektusokat állítanak színpadra, és külön kiemeljük azokat a népszerű magyar darabokat, amelyeket a többség nagyon jól fogadott, és a mi aktív horvátjaink már itthon is fordították, a mieink pedig színpadra állították. Szerintem nagyon fontos és nagyon érdekes, hogy elvitték azokat a darabokat, és így vonzották a horvát közönséget. –

A táblázatos riportokkal kiegészített és számos fényképpel gazdagított könyv egyben a színháztörténet emlékét is képviseli, és átfogó képet ad a magyarországi horvát közösség színházi életéről a 20. században. és XXI. század.

„A szerző eddig feltáratlan területekre hatolt be, és friss távlatokat kínáló szemléletével a Magyarországon működő vagy jelenleg is működő nemzetiségi színházak (akár amatőr, akár hivatásos társulatok) összehasonlító elemzésére irányította a figyelmet, abban a reményben, hogy a közeljövőben példáját követő szakembereket is az inkluzivitás lépéseinek elsajátítására ösztönzi” – áll a recenzióban.

Dr. PhD. Kristina Glavanić a magyarországi Željezna megye első díjazottja, és az első nő, aki a Željeznai Egyházmegye horvát és magyar helytartóságát vezeti.  A könyv megjelenését a Külhoni Horvátok Központi Állami Hivatala is támogatta.