Atlantisz nyomában – A tizenkét mesterkristály legendája – mutatunk pár kristályt is! 12.22.

Hír

Bemutatták Pődör György ásványgyűjtő, -múzeumvezető, költő trilógiájának második részét a Berzsenyi Dániel Könyvtárban csütörtökön, az est házigazdája Pődör Rebeka, a költő unokája, az SZKKA kézilabdája volt. A tizenkét mesterkristály legendája című rész a tudomány és az ezotéria határán mozog. A velünk élő mítoszok világát feltáró könyv – vajon tényleg létezett Atlantisz? – tele van tűzdelve gyönyörű képekkel, ezekből is mutatunk párat lentebb.

Pődör György mérnök-tanár, Prima-díjas költő és unokája, Pődör Rebeka, a Szombathelyi KKA kézilabdázója, aki az est házigazdája volt

Nem maradhatnak el Pődör György tolla nyomán a versek sem, melyek közül a kötetbeli első mindjárt az „Atlantisz kristályainak titka” címet viseli, így kezdődik: „Talán legenda, talán mégiscsak igaz,/titkát lepecsételte az idő-viasz,/elnyelte özönvíz vagy az óceán,/Poszeidónnal őrzi sok hableány.”

Pődör György szenvedélyes ásványgyűjtő, ez a lelkesedés egész életén át kíséri – nyugdíjazása előtt műszaki végzettségét hasznosítva mérnök-tanár volt a Savaria Szakközépiskolában, sőt tíz évig az igazgatója is –, hatalmas gyűjteményéből saját költségén ásványmúzeumot hozott létre Vasszécsenyben, hogy minél több embernek megmutathassa. A költészet ugyancsak a hobbija, versei 1970-től jelennek meg folyamatosan.

A versek publikálása mellett az utóbbi nagyobb lélegzetű műveket kezdett írni: A tizenkét drágakő legendája című könyvének sikere, olvasottsága bátorította arra, hogy legyen folytatás. A második rész, A tizenkét mesterkristály legendája jelent meg most, és fejben már készen van a harmadik is, amelynek témája tizenkét magyar (főleg felvidéki) bányaváros a sok közül.

A tizenkét mesterkristály legendája bevezetőjét Fekete István geológus, bányamérnök írta.

„A múlt mítoszai ma is velünk élnek. Jól mutatják ezt az elektronikus oldalakon megjelenő legendák feléledése, leporolása, átalakítása. Lám! Itt vannak velünk Atlantisz angyalkristályai és a DNS-titkok mesterkristályai. Van mit átgondolni a ma technokrata, magát racionalistának tartó emberének. Ezt a világot tárja elénk a szerző, s vezet végig azon az úton, amelyen az ősi mágusok, asztrológusok egyszer elindultak, majd a vallás is beépítette gondolatvilágába, eljutva a ma világába a legendákon át. Egyedi módon, versekkel, apró történetekkel építi fel azok képzelt színét és szőtt fonákját.”

Miért választotta e tizenkét mesterkristályt témájának? Pődör György kérdésünkre elmondta:

– A numerológia és a régi vallások szerint a tizenkettő misztikus szám, és valójában tényleg tizenkettő a mesterkristályok száma. Tizenkettő olyan angyal van, aki segíti az embereket az atlantiszi világban azon az energiahídon át, ami a földet az éggel, az univerzummal összeköti. Nem választottam a tizenkettőt, hanem ez a szám adott, ahogy a tizenkét drágakő legendájánál is adott volt.

Eltávolodik-e a természettudománytól Pődör György, amikor az ezotéria felé megy ebben a könyvében?

– Távol áll tőlem az ezotéria, nem hiszek benne, de gyakorlatilag az a helyzet, hogy nem tudjuk pontosan, létezett-e az atlantiszi világ, hogy ezek az energiák létezne-e. Aki hisz, akármilyen vallású legyen is, hisz az angyalokban. Ha valaki hisz Istenben, hisz az égi világban. Én valahol a kettő között vagyok, a teremtésmítoszt, amit a Biblia leír, nem így hiszem. A magam emberi módján, természettudományos alapon hiszem, hogy a Föld 7-8 milliárd, az univerzum körülbelül 20 milliárd éves, és tudjuk azt, hogy az özönvíz legendája ugyanaz lehet, mint Atlantisz legendája.

Az özönvíz legendája ugyanaz, mint Atlantisz legendája?

Nem mese, de nem is valóság. Amikor a mesterkristályokkal, az angyalkristályokkal találkoztam, megdöbbentettek. Minél többet olvasok Lemúriáról, az eltűnt földrészekről, minél többet gondolkodom azon, hogy mi is lehet az elsüllyedt földrészen, hol lehet Atlantisz – mert mutatják képeken a tenger alatt –, akkor egy kicsikét hinnem kell, hogy ez a világ valamikor, valaha létezett, és egészen más volt a kapcsolat az ég meg a föld között.

Pődör György ásványgyűjteményében természetesen megvan mind a tizenkét mesterkristály, be is hozta azokat a Berzsenyi Dániel Könyvtárba a kötetbemutató közönségének megmutatni. Úgy szerezte be őket, hogy megszólította azokat, akik ilyeneket árulnak, és akkor kapott egy komplett készletet, de a gyűjteményében mindegyik megvan külön-külön is. Ezek pedig

az ametiszt,
a hegyikristály,
a tigrisszem,
a rózsakvarc,
a szodalit,
a citrin,
a labradorit,
a pirit,
a szugilit, a
rodokrozit,
a csaroit
és a tiszta fehér kvarc.

A könyv szerzője idézi a kristályokra vonatkozó „ezoterikus” ismereteket, jelentéseket és saját verssel egészíti ki a tudást:

„Minden apró kristály egy mikrokozmosz,/ rezdül, fittyet hányva annyi sok korhoz,/választ adhat kis és nagy szenvedélyre,/ és mindig lesz, ki ezt nem érti félre.// Fogj egyet kezedbe, ha lelked kormoz,/ feledd végre, hogy minden rossz, mit sors hoz! Ne alkudj, bajok előtt ne ess térdre,/ hunyd szemed, érezd, mi szívedbe tér be!”