Az Élek című kötet bemutatójának margójára

Kiadóként öröm számomra, hogy a kézirat után már kész állapotában is kezembe vehetem Az Élek című kötetet, amely nem csupán egy újabb könyv a polcon. Megpróbáltam szakmai szemmel értékelni, irodalmi kategóriákba rendezni az olvasottakat. Az Élek című kötet azonban ellenáll minden besorolásnak. Ez a könyv nem egyszerű visszaemlékezés, nem is pusztán egy történet. Sokkal inkább a felelősség, az emberi helytállás és a szeretet dokumentuma, amely nem egyszerűen lapokra írt gondolatokból áll, hanem ritka érzékenységű élet-tapasztalatból, bölcsességből és zenével átitatott lelki tájakból.

Amikor Mónikával elkezdtünk közösen dolgozni, sejtettem, hogy „valami különleges készül”. De ezt át kell élni. Mónika írásai ugyanis nem engedik, hogy az ember kívül maradjon. Olvasás közben úgy járunk, mint a régi kazettákkal: egyszer elindítjuk, és nincs megállás. Nem túlzás mondani Mónika könyve ünnepi. Olyan kötet, amelyben egyszerre van jelen derű és mélység, humor és bölcsesség, könnyedség és súly. Engedd meg, hogy először is gratuláljak: az „Élek” nemcsak címében, hanem minden sorában él,  lüktet, lélegzik. Vajay Mónika könyve külön világot nyit meg: egyszerre személyes, mégis közös; egyszerre nosztalgikus, mégis nagyon mai; egyszerre könnyed és mélységes. Ez a kettősség, a finom líraiság és a derűs önirónia találkozása, különösen ritka adomány.

Ez a kötet bátran vállalja a személyességet: gyermekkori pillanatok, fiatalkori bizonytalanságok, zene által keretezett életszakaszok, fények és árnyékok – és az a nagyon emberi felismerés, hogy az út nem mindig egyenes, mégis a miénk. Mónika írásai nem engedik, hogy kívül maradjunk: magukkal visznek, megnevettetnek, elgondolkodtatnak, néha kicsit megszorítják a szívet, majd elengedik, és hagynak levegőt venni. Kiadóként hálás vagyok ezért az őszinteségért, ezért az atmoszféráért és azért az alkotói bizalomért.