Biczó Antal képzőművész, Határtalanul című kötetének képeiből nyílt kiállítás – 2024.05.18.

A megnyitón a művészt méltatta Zsolnai Zoltán polgármester, kiemelve, mekkora öröm a számára, hogy Biczó Antal elfogadta a felkérésüket. A régi harcostárs, Károly Frigyes, a Bolyai János Gimnázium nyugalmazott igazgatója pedig felidézte a közös értékteremtést, a Bolyai Galéria megalapítását, a tanári pályán eltöltött éveket.

A kiállítás képei ugyan fekete-fehérben már láthatóak voltak a Határtalanul című kötetben, ahol Dobosi Valéria és Devecsery László versei egészítik ki Biczó Antal fotóit, de színesben most debütáltak először ezek a fotók.

Az omladozó épületek mellett, között jutunk be a hatalmas kiállítótérbe, mint a házak mögötti kertbe, amit már visszafoglalt magának a természet és egy szempillantás alatt változik meg az egész kiállítás atmoszférája.

Biczó Antal művészi eszköztárában a számítógép fontos szerephez jut. De ez nem a megszokott módon történik, nincsenek szépre photoshopolt textúrák, hozzáadott tereptárgyak. A fény-árnyék hatásokkal való játék, valamint a forma- és fraktúraképzés olyan látványvilágot hoz létre, ami szinte kézzel foghatóvá teszi a képeken látható növényeket, mintha csak ott lennénk mi is a kamera fókuszában, minket is a fotó részévé tesz.

Így a megörökített időpillanatok végtelenjei között haladunk képről-képre, és szembesülünk azzal, a csermelyek nem foglalkoznak azzal, mit neveznek át körülöttük, a víztükörben csak az egyetlen létező realitás reflexióit látjuk.

Devecsery László verset mond, a képre kattintva pedig galéria nyílik

 NR

A kiállítás sok szempontból egy utolsó utáni kép az Őrségről, a pusztuló építészeti emlékekről és arról, hogy a végén a természet úgyis visszafoglal mindent. Az ember és az emberi kéz által alkotott tárgyak múlandósága mutatja meg igazán, mennyire apró porszemek vagyunk az idő viharában.