2025 karácsonyán, Szenteste, 37 éves korában elhunyt Horváth Nikoletta író, újságíró, a Vas Népe külső munkatársa, több kötet, a VakVagány és az Egyfecske blogok szerzője.
Gyermekként a szombathelyi Paragvári Utcai Általános Iskolába járt, majd a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba, aztán elvégezte a Nyugat-Magyarországi Egyetem kommunikáció és média szakát – kitüntetéssel. Habár súlyos, sok szenvedéssel járó betegséget diagnosztizáltak nála, mindenáron újságíró szeretett volna lenni, és megcsinálta! Tandemezett, kirándult, dalokat szerzett, podcastokat készített, olyan teljes életet élt az édesanyja támogatásával, amilyet sokan egészségesen sem. Lili, a vakvezető kutya 16 éven át kísérte, annak halála után egy kis Manna nevű yorki színezte a mindennapjait.
Három könyvben gyűjtötte össze az írásait: Az Öröm ABC 2016-ban, a Kutyaszív szeretet 2017-ben, a LéleKöltő 2018-ban jelent meg. Tervezett egy negyedik kötetet is az írásaiból, de erre már nem került sor. Nagyon szerette a gyerekeket, sokat és szeretettel járt az óvodákba, iskolákba beszélgetésekre, hogy bemutassa nekik az életét. Rengeteget dolgozott újságíróként, szövegíróként sok cégnek és magánembernek segített megfogalmazni a „szépet”. Az írás számára „a mindent” jelentette. A betegségét is uralni tudta azzal az erős életigenléssel, ami benne volt, és ebből adott másoknak Példát mutatott, erőt közvetített az embereknek. A közösségi oldalán így határozta meg a profilt: „Író – Mentálhigiénés szolgáltatás”, aztán nem grandiózus szavak következnek, hanem a maga végtelen kedvességével ez: „Gondolatok, érzések, benyomások – hol papírra vetett szavak, hol galoppozó verslábak, hol dúdoló strófák, hol pedig vakkantó monológok formájában Tőlem Nektek – mindig a legnagyobb szeretettel!”
Niki volt a VakVagány, aki kibontotta Kisherceg rókájának titkát: a szívével látott, tűpontosan, jól, a lényeges dolgokra rávilágítva. Ő volt az Egyfecske, aki igenis nyarat csinált, napsugarakat küldött az emberek lelkébe. Mindenkit erősítgetett, pozitív irányba terelgetett. Rengeteg ereje volt és rengetegen szerették. A Vas Népében közölt jegyzeteit az édesanyja a papírújságból kivágta, lefotózta, feltette a közösségi oldalra, Niki pedig megosztotta. A legutóbbi bejegyzéseinek egyikében arról írt, hogy „annak örülnék legjobban, ha egyszer majd nem virágokkal és lángnyelvekkel emlékeznének rám a temetőben, hanem egy-egy soromra, viccemre, fárasztó beszólásomra, „nikis” mozdulatomra gondolnátok, azaz emlékeznétek „a nézésemre meg a járásomra”… Azokban a napokban újította meg a profilképét, amelyen hanyatt fekszik az őszben és nevetve, csukott szemmel az égre néz. Azt írta hozzá teljes életörömben: „Feküdni az avarban…. Illatok, levelek játékos közelségében, hallgatva a szívverésemet és a Föld dobbanásait…”
Horváth Nikoletta temetése 2026. január 6-án, Vízkeresztkor lesz Szombathelyen a Jáki úti temetőben 13.30-kor. Azt kérte, hogy szerettei, barátai, ismerősei ne fekete gyászruhában érkezzenek, hanem csak egy szál virággal, öltözetükben is a fényt, a szeretetet idézzék, ami az ő egész életét jellemezte.
