Pfeiffer Gábor

Pfeiffer Gábor, 1967 Dorog

(Zenész? író? műszerész? )

Születésem óta Csolnokon, a festői szépségű, erős sváb hagyományokkal rendelkező egykori bányászfaluban élek. Már általános iskolában vonzódtam az irodalomhoz. Igaz, ez többnyire csak az iskolai fogalmazásokban merült ki, amikért azért rendszerint dicséretet kaptam. Tizenévesen kezdtem el zenélni, amit aztán a katonaság miatt abbahagytam, és több mint húsz évig szüneteltettem. Akkoriban írtam pár dalt és novellakezdeményt. Az irodalom iránti komolyabb érdeklődésemet a zenének köszönhetem. Hiszen például József Attilát, Viszockijt, Faludyt Hobón keresztül ismertem és szerettem meg. Mikor negyven éves koromban ismét kezembe vettem a gitárt, újra kikerült a kezem alól néhány dalszöveg és rövidebb próza. De azt sosem gondoltam, hogy valaha is regényírásra adom a fejem. Csak akkor írok, ha valami feltétlenül kikívánkozik belőlem. Igazából nem tartom magam sem írónak, sem zenésznek. Mindkét művészeti ágban csak amolyan betolakodó vagyok.

Ez a regény mindenesetre megszületett. Sosem gondoltam volna.