| A festő festegeti a képeit, amikor módja van rá, egyiket a másik után. Néha valami látomás kergeti, máskor a látható világ érdekli, vagy csak egyszerűen az a vágy, hogy színre-színt tehessen. Egyik kép jobb lesz, másik kevésbé. Az embernek pedig tapasztalnia kell azt, hogy a közönség nem feltétlenül azt értékeli legjobban, amit ő maga legsikerültebbnek tart. Persze fontos szempont a néző számára a popularitás, „érthetőség”, ami nem feltétlenül művészeti erény, de tapasztaltam, hogy idő múltával gyakran magam is belátom képem szemlélőinek igazát. Meglepett, amikor Böröczki Mihály elküldte nekem első költeményét, amit egy képem ihletett. Ez 2024 nyarának elején történt és a végére kb. 70 versnél tartottunk. Ezek változó terjedelműek, de megleptek sajátos meglátásaikkal, képi világukkal, mély lírájukkal. Munkáit az éteren át küldte el nekem és csak hosszabb idő után találkoztunk személyesen. Szimpatikus, kemény kézszorítású ember, mélyre látó szemekkel. Érdekes, szép és megható ajándék ez nekem a hatodik „X” kezdetén, megerősítés, hogy a munkám talán mégsem veszett kárba. |