Kárba veszett szerenád

A gyűjtemény bizonyos értelemben akár egy irodalmi életmű keresztmetszeteként is fölfogható: az elbeszélések az elmúlt három évtized során keletkeztek. Ennek megfelelően mind tematikájukban, mind hangvételükben, stílusukban, de még műfajukban is különbözőek. Ami mégis összefogja őket, az a hangulat, a szemléletmód, ha tetszik: filozófiai alapállás. A kamaszodó vidéki fiúk félszeg otrombasága, a városi világ kiismerhetetlen közönségessége, a keleti bölcselő misztikus szellemi kalandozása, a szerelem kínjai és örömei egyaránt plasztikussá válnak az írásokat úgyszólván mindvégig jellemző költőiségben és derengő iróniában. Éppen a tematikai-műfaji különbségek variánsai teszik/tehetik nemcsak változatossá, de érdekessé is a könyvet. A novelláknak minden esetben van egyenes olvasatuk, ugyanakkor kivehető belőlük egy általánosabb, tágabb érvényű közlendő, mint amit az első olvasat kínál. Ezt elsődlegesen a stilisztikai rétegek teszik nyilvánvalóvá: olykor a direkt közlések és az alig észrevehetően finom visszavonások – mintegy gondolati játékképpen is. Sőt, olykor-olykor nyilvánvaló vagy kevésbé egyértelmű utalások tágítják az értelmezési mezőket. Éppen a körültekintő lélektan, a megfigyelés alapossága és a költészet korrelációi árulkodnak leginkább az írói szándékról, és simítják egyneművé, noha nem egyformává az itt összefogott írásokat – talán egy bátrabb, gazdagabb értelmezésre…