Kiált a kő a falból

Közvetlen a háború után egy ifjú legény a fővárosban próbál szerencsét, arra gondolva, hogy az újjáépítésben munkaerőre van szükség. Vagyis paraszti környezetéből a nyolcadik kerületi munkás környezetbe csöppen ágyrajáróként.  Véletlen folytán összeismerkedik egy hasonló korú fiatal lánnyal, aki számára teljesen ismeretlen világot képvisel, sőt, talán titokzatosat is, ám a vonzalom kölcsönös; a fiú – noha ügyetlenkedve – próbál belehelyezkedni a lány világába, akiről kiderül, hogy ígéretes operaénekes, családját koncentrációs táborban pusztították el, ő maga kalandosan menekült meg a veszedelemből. A parasztfiú – természetesen – nem sokat ért az egészből, fogalma sincs a zsidó életről, nem érti azt a szorongást sem, amely a fokozatosan elkomoruló budapesti intellektusok egyre meghatározóbb életérzése: a kommunista diktatúra borzongató előérzete.