Knebel Riza

Megszámlálhatatlanul sokkal többször fordult elő, hogy a majd két évszázad alatt a fényképész objektívje előtt teljes családok, egymást váltó generációk tagjai pózoltak, mint fordítva, hogy a gép túloldalán egyazon család tagjai, leszármazottai álltak volna. De az utóbbira is van számos példa. Goszleth papa és fia Gyula, Strelisky apa, fia és a nagybácsi, Szipál Károly Márton, fia Martin, és az ő fia Péter, Friedrich János és lányai, vagy éppen a Kováts fényképész família, akiknek harmadik

generációja mind a mai napig használja a nagypapa évszázados műtermét és felszerelési tárgyait Székelyudvarhelyen. És igen, közéjük tartoznak a Knebelek is. A család tagjai a szokványos értelemben nemcsak fotográfusok voltak, hanem nyitott, érzékeny művészlelkek. Knebel Riza életében is megjelenik ez a kettőség az „elmélyült művészi alkotás – professzionális műteremvezetés”, amely egymás nélkül nem létezhet, egymást kiegészíti és előbbre viszi. A bécsi festőiskolában, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, a kecskeméti művésztelepen és Balatonlellén tanulta meg tehetségét kifejezésre juttatni.