Márkus Emília

Mi marad a színészből? Csak az, amit megőriz róla az emlékezet. Ezért fontos, hogy megszületett a Márkus Emília mesebeli életútját Horváthné Kupi Ildikó körültekintő alaposságával összefoglaló kötet: olyan dióhoz hasonlít, amelynek belsejében – a kelme finomságát bizonyítandó – könnyű, suhanó, szivárványos selyemkendő lapul. Ráadásul régi adósságot törleszt ezzel Szombathely, nemcsak a szülővárosát mindvégig számon tartó színésznőnek, hanem önmagának is. Ha van híres szombathelyi nő, akkor Márkus Emma az volt: sok évtizedes, kivételes színpadi ragyogása egyrészt az „örökasszony” diadalútja, másrészt egy lázadó, öntudatos nő vonzó története. Tessék csak megnézni azt a gyerekkori fotográfiát az 1860-as évekből: a három testvér között azt az egyenes derekú, fürtös szőke angyalt, akinek a lába még nem ér le a magas támlás székről, de olyan eltökéltséggel néz a fényképezőgép lencséjébe, mint akinek nagy céljai vannak.