No Comment 1.

Az ember olyan lény, akire a magával hozott, örökölt sajátosságok mellet, maga az „élet” pakolja rá a különféle személyesnek mondott, azzá vált, jellembeli, moralitást adó „bélyegeket”, így aztán minden emberi lény egyfajta egyedi egyetlen kollázs-teremtmény. Mint, amikor a művész mindenféle „oda nem illő”, illetve oda illő „anyagot” pakol rá üresen tátongó farost lemezére…
Jelen mű természetesen „kortárs”, nagyon is az, sőt, beleugrik a már csaknem létező „poszt-jövő” világaiba is, ahová az egyének (sokszor csak egyedek…), mint gazdáik a kutyáikat, úgy húzzák maguk után felmenőik és közvetlen nemzőik múltját, egy történelemnek is nevezett, jobbára embergyilkos rettenetet…Ebben a történelmi időutazásban is kibontakozik – Amerikától Japánig – a szereplők igazi mai sorsa, melyre leginkább a kétségbeesett önmagam-keresés, hazátlanság-érzet, teljes tanácstalanság nyomra rá bélyegét, ami, bizonyos szituációkban néha kabaréba csap át. Minden egyes szereplő egy jel; egy önmagát felmutató, magányosan vergődő lelki romhalmaz. Világregény; amerikai, német, magyar és japán tragédiákkal, híres írók, gondolkodók, rockzenei dalszövegek megidézésével mutatja meg, hogy miféle világban is élünk, és mindez hová is vezethet…Mindeközben versek és széppróza…