Vitéz Kozáry Ferenc

Kozáry Ferenc 1887. március 14-én született Fonóban. Édesapja Kozáry József (sz. Fonó, 1842) főmolnár, édesanyja Bogár Verona (sz. 1867). Ők is a piaristáknál szolgáltak. Nyolcan voltak testvérek, de 1940-re már csak ő maradt életben egyedül. 1904-ben felvették a veszprémi Maria Congregatióba. A piaristáknál érettségizett, és minden bizonnyal Óvárott végezte el a Gazdasági Akadémiát. 1914-ben, Kékkúton megnősült. Felesége Gschventner Olga, anyai ágon Jankovics gróf leszármazottja. Részt vett az I. világháborúban: harcolt a szerb, az orosz fronton és Galíciában. 1916 májusában fejsérüléssel Budapesten kezelték. Felgyógyulása után visszakérte magát a front első
vonalába (1917). Gyermekei: Géza (1917) – ő szőlész-borász volt, akinek az emlékére márványtáblát avattunk Göllében, 2020-ban –,
Ferenc (1919) csendőr, valamint Kálmán (1923) – utóbbi dr. Kozáry Miklós édesapja volt, 1944-ben végzett a repülőakadémián. 1923-tól Kozáry Ferenc és családja Göllében telepedett le, a mai iskola és óvoda épületében. Köztiszteletnek örvendő, precíz, kemény, igazságos embernek ismerték. 1929. június 16-án, világháborús harci cselekményei, helytállása okán vitézzé avatták. 1940-ben már a két idősebbik fia katona volt. A két világháború között nagyon jó, baráti kapcsolatokat ápolt a piarista rendfőnökkel, Zimányi Gyulával. „A piaristák 300 évéről szóló cikkét olvasván, így jellemzi nagyapámat a neki írt levelében: Ízig-vérig magyar és piaristás, nem szervilis, nem mesterkélt, önérzetes, gerinces, finoman szókimondó, egyenes, romlatlan, úri lelkületű munkás férfi néz a szemébe, amikor olvassa az ember, érzi acélos kézfogását, amit bátran viszonoz. Látszik, hogy a tollforgatáshoz is ért. (1942. okt. 8., Bp.)” 1944 végén mint horthysta gazdatiszt menekülni kényszerült Gölléből; mindent hátrahagyva Badacsonyba ment, az 1928-ban épült villájukba. A vitézi birtokukat, tapolcai házukat elvették, államosították.

„A meghurcoltatások után, azt
hiszem, nem csoda korai halála agyvérzés
következtében” – írja levelében
az unoka. Badacsonyban halt
meg 1948. január 27-én. Felesége
1952-ben hunyt el, szintén Badacsonyban.
Mindketten a badacsonytomaji
temetőben nyugszanak.
S végül hálás vagyok Kertész
Sándor
barátomnak, aki megtalálta
e nagyszerű novellákat, és egyben
köszönöm, hogy megkeresett és felhívta a figyelmemet vitéz
Kozáry Ferenc írói munkásságára és példamutató életére.
A mi kis falunk több száz értékes embert adott e hazának,
így nem véletlenül mondom: „Minden út Rómába és Göllébe
vezet!”